1982 Karácsonyán születtem. Sanya vagyok, Dabason nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártunk az erdőbe a családdal, főleg az unokatestvéremmel, Tomival. Már akkor valami különös nyugalmat éreztem a természetben. Van egy emlékem, ami máig elkísér. Általános iskolában fogalmazást kellett írnunk a kedvenc helyünkről. Az osztálytársaim többsége nagyvárosokról, nyaralásokról vagy különleges helyekről írt. Az én fogalmazásom címe ez volt: „Kedvenc helyem az erdő.” A tanárnő felolvastatta az egész osztály előtt. Mindenki nevetett azon, milyen dolgokat csinálunk az erdőben — de bennem akkor már nagyon mélyen ott volt a természet szeretete és szabadsága.

Sokáig nem tudtam, merre menjek, és ki vagyok igazán. 14 éves koromban kaptam egy számítógépet, és teljesen beszippantott a digitális világ. Programozó szakra mentem, öt évig a Boronkayban tanultam Vácon, kollégistaként. Közben azonban egyre jobban húzott kifelé valami. Az osztálykirándulásokból túrák lettek. A túrákból teljesítménytúrák. Barátaimmal saját útvonalakat szerveztünk, és végül 2005-ben és 2006-ban is teljesítettem a Kinizsi 100-at — 100 kilométer gyalog, 24 óra alatt. Ekkor már az IBM-nél dolgoztam programozóként, mellette Wing Tsun kung fura jártam. Szerettem feszegetni a határaimat. Futás, falmászás, fegyencedzés, wakeboard, síelés, evezés, rafting — mindig vonzott a mozgás, az erő és a szabadság érzése. Mégis egyre erősebben éreztem, hogy nem a számítógépek világa az én utam. Valami emberibb kapcsolódásra vágytam. Arra, hogy az erőmet mások szolgálatába állítsam. Ezért 2008-ban tűzoltó lettem Vácon.

Túrázások Együtt Csoport: 2014-ben létrehoztam a saját túrázós közösségemet, ahol azóta is túrákat, evezéseket és elvonulásokat szervezek. A közösség, a természet és a közös élmények ekkor már az életem fontos részévé váltak. Mindeközben a zene végigkísérte az utamat. Sok zenekarban doboltam, gitároztam, és a ritmus mindig különleges módon kapcsolt össze önmagammal és másokkal. Aztán 2017-ben egy belső mély zuhanás érkezett az életembe. Ez indított el igazán a jóga útján...

A saját gyógyulási utam mély önismereti munkával kezdődött. Fizikoterápiát és pszichoterápiát kezdtem, hogy dolgozzak fizikai és lelki téren is. Hetente jártam pszichológushoz és mellette jógabérletet vettem a Samadhi jógastúdióba, ahova heti 10-15 alkalommal is jártam jógázni. Nagy hatással volt rám Kun Szilvia Bodywork munkája: többnapos belső gyermek, határhúzás és belső erő csoportjai során rengeteget tanultam önmagamról, az ott megélt felismeréseket pedig terápiás folyamatokba mélyítettem tovább. Transzlégzésre jártam Gauranga Dashoz, hogy dolgozzam a traumáimmal, a tudatalattimmal  és azokkal a belső folyamatokkal, amelyek hosszú időn át hatással voltak az életemre. A mozgás és a testtudatosság fokozatosan az életem részévé vált. Rendszeresen jártam az erődbe edzeni, jógázni és pihenni, a légzőgyakorlatok pedig egyre nagyobb nyugalmat hoztak. A yin jóga, a meditáció és a transzlégzés során éreztem a legerősebb testi-lelki változásokat, miközben a heti Shaolin kung-fu edzések segítettek levezetni a bennem lévő feszültséget. Elköteleződtem Márk Tamás pszichodráma zárt csoportjába, ahol 1,5 éven keresztül dolgoztunk a belső témáinkkal. Az életmódomon is változtattam: tudatosabban táplálkoztam, kerültem a kristálycukrot és a búzalisztet, valamint egy három hónapos béltisztító kúrát is végigcsináltam. Ahogy egyre jobban lettem, egyre több lelkesedést és életkedvet éreztem - tudtam hogy jó úton járok. A Tűzoltóságon is folyamatosan jógáztam, ahol a kollégáim biztatására jógaoktatói képzésbe kezdtem. 2019-ben Hatha-jógaoktatói végzettséget szereztem a Samadhi Jógastúdióban Diószegi Ádám és Minczér Zsolt vezetésével.  Jade Spirit fesztiválon rátaláltam a Hakára, ahol Zám Zoliékkal egymást támogató férfi közösségben dolgoztunk a bennünk lévő félelmekkel és a cselekvő férfi erőnkkel. Felszabadító volt megmutatni a bennem lévő energiát, és ha gyenge voltam és sírtam, az is elfogadásra talált. Meditációkat kezdtem Csong An Sunim Zen szerzetes szangájában és havonta egyszer Solymári Gyuri szeretet tantra csoportjába is elmentem, ahol kisimogattuk egymásból a feszültséget. És sokat köszönhetek Gyulai Julcsinak is, hogy rátaláltam a Kirtánra, mert az éneklés és a szabad táncok nagyon sok örömet adtak.

Később egy tűzoltóversenyen sérülést szenvedtem kötélhúzás közben, ami újabb mélypontot hozott az életembe. A különbség az volt, hogy ekkor már ismertem a kiutat. Mivel a korábbi pánikszerű tünetek ritkábban tértek vissza, a figyelmemet a fizikai test regenerálására fordítottam: gyógytornára jártam, úsztam, majd elvégeztem a gerincjóga-oktatói képzést a Mandala Jógastúdióban, később pedig a haladó gerincjóga-oktatói képzést is. Pápa Gyöngyvértől rengeteget tanultam az emberi test működéséről és anatómiájáról. A megszerzett tudásra építve saját nyújtó, mobilizációs és core-erősítő gyakorlatsorokat állítottam össze, amelyeket a Tűzoltóságon a kollégáimmal is rendszeresen végeztünk. A barátaim támogatása végig sokat jelentett számomra. A covid időszak alatt rendszeresen együtt jógáztunk, és lehetőségem volt őket is vezetni, támogatni a gyakorlásban.